Combfix és nagykabát

A Gárdonyi Géza Színház előadásában a háború utáni ürességet és szürkeséget a tér is érzékelteti. A stúdió kissé barátságtalan hangulatú, rideg falai között Milenkovič csupán egy-egy eszközt használ, színváltáskor fehér függönyök elhúzásával alakítják át a teret, az egyetlen díszletelem pedig egy vaságy, így a steril, kórházi hangulattól csak egy-egy pillanatra szabadulhatunk. Pedig a jelmeztervező, Szűcs Edit mindent megtett, hogy színessé tegye az előadást. A jelmezek, ahogyan az előadás plakátja is, Schiele-festményeket idéznek. Lila, kék, zöld, narancs: élénk színű harisnyák és magas sarkú, fűzős cipellők, mintha egy bordély budoárjában járnánk. A nők feltűnő parókákat hordanak, és néhányan nagyméretű, férfiakra szabott télikabátot is kaptak. A kabátok alatt azonban lengén öltözöttek, színes, batikolt selyem alsóneműket viselnek, de hasonló anyagból készültek a kötények és szoknyák, még az apácák fejfedői is. Don Juan öltözéke viszonylag puritánnak számít ebben a színkavalkádban, a nőkkel ellentétben ő mezítláb van, narancsszínű kabátja alatt felsőteste meztelen.
A jelmezek harsánysága mögött az a rendezői elgondolás állhat, hogy a nők legyenek minél feltűnőbbek, hiszen itt ők a csábítók, ők akarják megszerezni maguknak Don Juant. A címszereplő megjelenik a színen, minden szem rá szegeződik, a nők üldözni kezdik, senki nem tud neki ellenállni, legyen az könnyűvérű kurtizán, feslett madám, szemérmes csitri, emancipált forradalmár vagy tisztes családanya. Don Juan mégsem menekül előlük, hagyja magát elcsábítani, mert minden nőben felfedezni vél egy-egy vonást, tulajdonságot, mely elhagyott kedvesére emlékezteti. Egy nő nem csupán addig érdekes számára, amíg meg nem kapja, hanem addig, amíg fel nem fedezi, hogy az adott nő mégsem hasonlít szerelmére.
Egy férfi és tíz nő. Az előadás kiváló játéklehetőséget kínál a színésznőknek, akik több szerepben is feltűnnek Azonban egy-két kivételtől eltekintve a nők játéka legalább olyan harsány, mint ruhájuk, mesterkéltek, alakításukból hiányzik az a kacérság és finomság, ami a csábításhoz hozzátartozik. Férfiasak, kemények és rámenősek. Don Juan valóban nagyon rossz állapotban lehet, ha ezeket a nőket képes megszeretni. Legizgalmasabbnak Mászáros Sára alakítása tűnik – ő igazán érzékenyen formálja meg a női öntudatára ráébredő fiatal fruskát. A jelenetek filmszerűen következnek egymás után, de mivel a színésznők csak egyik oldalról tudnak bejönni a színre, a gyors váltások nem mindig sikerülnek igazán gördülékenyen.
Don Juan Kaszás Gergő megformálásában közönyös és melankolikus figura, aki hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Talány, hogy mi a vonzó a nők számára ebben az érzéki vonzerejét elvesztett férfiban, hacsak az nem, hogy ő az egyetlen férfi a környezetükben, mert a háború utáni helyzet számukra leginkább férfihiányt jelent. Nem nagyon van választási lehetőségük, feltéve, ha nem az azonos neműekhez vonzódnak. Ám Don Juan a leszbikus nők érzelmeit is képes összezavarni.
Ez a Don Juan nem férfias, sokkal inkább feminim jelenség, aki rá van szorulva a nőkre. Ugyanakkor nem elveszett jellem, élni akar, próbál alkalmazkodni a megváltozott világhoz. Ez öltözékében is megmutatkozik: kabátja alatt immár elegáns szmokingot és nyakkendőt visel, lábán lakkcipő. Életösztöne működik, viszonylag dörzsölt műkereskedő válik belőle, ám a nőkhöz való viszonya mégsem változik, továbbra sem udvarol, nem hódít, hiányzik belőle az érzéki vágy, a játékosság és a humorérzék. Don Juan lehet intellektuális figura, de kellő önirónia híján, érzéketlensége révén könnyen érdektelenné válhat.
A nyitó és záró kép keretbe helyezi az előadást. A térelválasztóként működő függöny mögött női árnyak láthatók, elöl a földön gipszfejek, afféle színházi próbababák, melyekre később parókákat helyeznek. A fejek közé lép be Don Juan, mintha ezek a bábuk az elkövetkezendő nőket szimbolizálnák, akik egyébként a parókák váltásával váltogatják szerepeiket. Az előadás a mítoszi hagyománynak megfelelően temetői jelenettel zárul, a látvány hasonló, középen a függöny, elöl a gipszfejek, csakhogy ezek a fejek most fejfákat jelképeznek. Don Juan, mint egy gyermek, kedvese sírja mellett guggol, miközben elkezd esni a hó. A befejezés kissé szentimentálisra sikeredett. A kedves rég halott, értelmetlen volt túlélni a háborút, az eszmény elérhetetlen. Csakhogy manapság ez inkább groteszk vagy abszurd, mintsem igazán tragikus.




Ödön von Horváth: Don Juan megjön a háborúból

Gárdonyi Géza Színház, Eger

 

Fordította: Márton László

Díszlet: Radoslav Milenkovič

Jelmez: Szűcs Edit

Dramaturg: Horváth Barbara

Rendező: Radoslav Milenkovič

Szereplők: Kaszás Gergő, Bozó Andrea, Dimanopulu Afrodité, Ivády Erika, Kovács Patrícia, Mészáros Sára, Nagy Adrienn, Nádasy Erika, Saárossy Kinga, Tatár Gabi, Váli Zita

08. 08. 7. | Nyomtatás |