Zalán Tibor: Romokon emelkedő ragyogás Közép-Európa Táncszínház

Remegő csillogás, kegyetlen mozdulatok, szálló-ébredő gondolatok – ezzel a néhány szóval jellemezhető Zalán Tibor alkotása.
Mint minden kortárs drámaíró, ő is az irodalomban már felvetett filozófiai kérdésekhez nyúl vissza. Jelen esetben az analitikus alkotások egyik kulcs problémájához: az ébredő lélek és a bomló test kontrasztjához. Az elmúló élet és a romló test szüli az idővel egyre teljesebb gondolatokat, melyek fejlődését a kommunikáció verbális, majd érzelmi kiteljesedésén keresztül figyelhetjük meg. Napjaink iróniája, hogy ennek az érzelmi metamorfózisnak nem más a mozgatórugója, mint a pénz és a szex. De vajon hozhatnak-e ezek szépet? Talán ha elfogy a pénz, illetve ha megszűnik a szex, akkor olyan érzelmi folyamatok indulhatnak el, melyek lassan emberré emelhetnek bennünket a romokon. Zalán Tibor darabjának erénye, hogy eleve értéktelen hősök értékvesztését tudja ábrázolni, erkölcsi felemelkedésük fordítottan aránylik a test és érzékszervek rothadásával. Mindezzel a kanti kérdésre utal vissza: lehet-e az ember boldog?

A koreográfus-rendező Énekes István előadása egyszerre tudja színre hozni a reményt és a reménytelenséget. A darabot a Közép-Európa Táncszínház két táncosa, Szent-Ivány Kinga és Vida Gábor adja elő. A rendező teljes harmóniát hozott létre a szöveg és a tánc, a gondolatok és a mozdulatok között. A mozdulatok egyszerűsége, gördülékenysége, a tánc kifejező ereje egészen a szabadtáncig nyúlik vissza. Énekes István olyan táncstílust alkalmazott, melynek mozgató rugója nemcsak a zene, hanem a gondolat, a prózai szöveg, és ennek kivetítődése, a mozdulatok összhangja. Ez adja meg a darab gerincét, a többi csont és porc viszont a két táncos színészi játékából formálódik meg. Nemcsak tánctudásuk, hanem színészi játékuk is magával ragadó. Korunk tipikus női és férfi alakjait viszik színpadra, akik a kezdeti dadogástól eljutnak egészen odáig, hogy már szavak nélkül is értik egymást, egymás gondolataiban is tudnak olvasni. A két táncos-színész egybefonódó játéka feszültségkeltő és megbotránkoztató, de egyben fájdalmas és gyönyörteljes is. Ahogy ők az előadásban felépítik az öt különböző, egymásból kiinduló karaktert, úgy építhet fel a néző is egy teljesen tiszta, szinte gyermeki érzelem világot.
Az előadás alatt éreztem megdöbbenést, kegyetlenséget, ridegséget és szerelmi kiteljesedést egyaránt. A keretes szerkezet, az öt különböző egymásba fűződő szituáció olyan körforgást teremt, amely magába öleli az emberi teljes érzelem-palettáját. Az állatias ösztönöktől az ébredő gondolatokon keresztül eljutunk az érzékszervek nélküli lelki kiteljesedésig, melyben csak két ember létezik, így a darab elején megjelenő elidegenítő űrt a kozmikus teljesség váltja fel.
Gonda Zsuzsa
08. 08. 6. | Nyomtatás |