Vörös Rébék - Közép-Európa Táncszínház

Már Móricz Zsigmond Barbárok című novellájáról se gondoltam, hogy táncszínházi előadás alapja lehet, de Arany Vörös Rébékjének táncszínpadra vitelét igencsak kétes kimenetelűnek ítéltem. Ám a Közép-Európa Táncszínház mindkettőről bebizonyítja: nem lehetetlen a vállalkozás. Mindkét előadás egy archaikus, barbár, az ösztönéletet inkább tiltó-lefojtó, mint szublimáló paraszti kultúrát idéz fel, ahol az irányíthatatlan, szabályozhatatlan ösztönéletüktől megtépázott alakokat láthatunk a tilalmak, szabályok keskeny pallóján elbukni. Ez a balladabeli ingatag palló jelenik meg nemcsak metaforikusan, hanem konkrétan, a koreográfiában is a Közép-Európa Táncszínház előadásában, Vörös Rébék ezen billeg át a busószerű, mindeközben madarakat (varjakat) is felidéző démonokhoz.

Somogyi István előadásában ez a vörös hajú Rebeka hajdanán valószínűleg egy szereleméhes, vonzó nő volt, aki azért lesz végképp elveszett lélek végül, mert megszagolták rajta a falu lakói, hogy átlépte az önvédelemből felállított tilalmakat, átadta magát a pallón túli csimbókos csuhába öltözött belső banditáknak, akik most a lelkét eszik. Olyanoknak, akiket a falubeliek sem megismerni, sem irányítani nem tudnának. A már párban élő férfiak mind eltaszítják maguktól Rebekát, a nők meg hozzá járnak szerelmi sebeikre írt szerezni. Ő meg egyszerre lángolóan szuggesztív és önnön manipulációitól szétrohadt lélek. Elvesztette elsődleges reakcióit, érzelmei kihaltak, nincsen mása, csak könyörtelen akarata, piros kendőjét férfi, nő köré csavarva perdíti őket egymáshoz és egymástól el.
Sebesen forgó narancsvörös kis bojtokat pörget egy férfi táncos, köröket írnak le jobbról-balról, mintha sebes kis tüzek forognának körülötte, ő már Vörös Rébék szeretője és bűntársa, kétfelől dúlják fel a versbeli Pörge Dani családját, aki végül öl, nem kasznárt, azaz rendőrt, hanem ezt a tüzet gyújtót, a feleségét elcsábítót.
Somogyi István jobban tapadt az adaptációjával az eredeti műhöz, mint Horváth Csaba a Barbárok esetében. Az előadás megjeleníti a ballada legfontosabb motívumait: a keskeny pallót, piros kendőt, kiszáradt jegenyefát. De a rendezői interpretáció máshová helyezi a történetben a hangsúlyt: míg Arany balladája a gonoszról, az előadás a civilizált páros létet felperzselő kirekesztett gyújtogatóról szól. Vörös Rébék feltámadt és gyújtogat a Várban.
Helmeczi Hedvig

Vörös Rébék
Közép-Európa Táncszínház

Arany János balladája nyomán

Díszlet: Majoros Csaba
Jelmez: Túri Erzsébet
Zene: Uzgin Üver
Fény: Pallagi Mihály
Koreográfus: Horváth Csaba
Rendező: Somogyi István

Előadók: Bora Gábor, Bozsó Ágnes, Kántor Kata, Katona Gábor, Pethő Kincső Nóra, Pintér Gábor, Rogácsi Péter, Szent-Iványi Kinga, Vida Gábor
08. 08. 6. | Nyomtatás |