Családtörténetek Belgrád

Csiky Gergely Színház, Kaposvár

A szerb írónő darabja a délszláv háború idején játszódik: négy 10-12 éves kiskamasz papás-mamást játszik, eltérő szülői és gyerekszerepekbe képzelik bele magukat, különféle családi szituációkat találnak ki maguknak. Mindezzel természetesen önkéntelenül is a felnőttek világát utánozzák, azt a kegyetlenséget szabadítják fel a játékaikból is újra meg újra, amely nemcsak a nagypolitika szintjét, hanem a mindennapok világát is eluralta a (majd’ egy évtizedig elhúzódó) délszláv válság idején.

Kondorosi Zoltán

A darab különféle családi jelenetek laza füzére. Ezekben nemcsak a szülők közt alakulnak ki egyenlőtlen erőviszonyok (többnyire a férfi uralja, irányítja a nőt, de az ellenkezőjére is látunk példát), hanem a gyermekek sorsa is az állandó megaláztatás. Ezt kompenzálandó a játékok mindig kegyetlen befejezésbe torkollanak: a fiú rendre kivégzi a szüleit, lelövi, megfojtja, felgyújtja őket. A játékot az teszi duplafenekűvé, hogy a játszók időnként visszavedlenek gyerekekké: elégedetlenkednek a szerepeikkel, mást is szeretnének már játszani, nemtetszésüket fejezik ki egymással szemben. Ezen a szinten bontakozik ki a darab – sok apró, önmagában zárt jelenetét ellenpontozó – lineáris története: a három játszó gyerek egy negyedikre bukkan, aki nem szól egy szót sem, viszont állandóan nyáladzik. Nyilvánvalóan nem akarják őt bevenni a játékaikba, de levakarni sem tudják magukról őt, ezért a kutya szerepét osztják rá, akit éppúgy megaláznak folyton, mint a felidézett családtörténetek szereplői egymást. A lány azonban végül megszólal: a játékból a ravatalon fekvő két „szülő” fölött a saját szüleit siratja el, fájdalmasan rimánkodik, hogy keljenek fel, ígéri, végre jó lesz, csak szóljanak ismét hozzá.
Kaposvárott valóban megrendítőek a lány szavai, hisz Gryllus Dorka meggyőzően adja elő ezt a monológot. Az előadás egésze is jó érzékkel egyensúlyoz az infantilis játékosság és az irracionális kegyetlenség jelzése között. A színészek (Kelemen József, Nagy Viktor, Németh Mónika) nagy kedvvel vesznek részt a produkcióban: néhol gyerekfigurákat skiccelnek fel, máskor meg felnőtt karaktereket karikíroznak. Az előbbiek ironizálják az utóbbiakat, de mindkettőben kerülik a színészek a szélsőségeket: a kegyetlenségek megjelenítésében is van némi játékosság, de a gyerekek egymás közötti játékai sem ártatlanok. Egymás közötti kapcsolataik éppúgy kíméletlenek, mint a felnőtt társadalom viszonyai. 

 

Biljana Srbljanovic: Családtörténetek – Belgrád

Csiky Gergely Színház, Kaposvár

 

Fordította: Ignjatovic-Tóth Mária

Díszlet, jelmez: Ignjatovic Krisztina

Rendező: Rusznyák Gábor

Szereplők: Kelemen József, Nagy Viktor, Németh Mónika, Gryllus Dorka

08. 08. 6. | Nyomtatás |