A kiválasztott (Halász Tamás)
Thomas Mann utolsó regényéből, A kiválasztottból – alcíme szerint: Legenda szűrt fényben – Szabó Réka rendezett előadást, a koreográfiát a táncosnőn kívül a további három szereplő, Berger Gyula, Hargitai Ákos és Ladjánszki Márta jegyezte.
Mann pontosan fél évszázada született, utolsó nagyobb formátumú, összegzésnek szánt regénye évtizedeken át húzódó, rettenetes és magasztos, rejtélyes és rafinált iróniával fűszerezett alkotás. A freudiánus Oedipus-Bildungsroman, a testvérszerelemben fogant, anyját nőül vevő, neki gyermeket nemző, fél életét, vezekléssel töltő Gregorius pápa fejlődés-rémtörténete annyira összetett, hogy az adaptáció nyilván szóba sem jöhetett, legfeljebb egy érzékeny hommage.
Szabó Réka és csapata ez utóbbit készítette el: önfegyelemmel, a tárgytól távolságot tartva adózott a mű nagysága előtt, s nem jelenítette meg sem alakjait, sem jeleneteit, mert ahogy írta: “…nem a vérfertőző történet maga érdekelt, hanem a mítoszban rejlő ősi, örökérvényű bölcsesség.”
A kiválasztott puritán és nyomasztó táncdarab, visszafogottan mért, de harsány humorral, igényes és eredeti mozgásanyaggal. Alkotói-előadói a manni konfliktusok és dilemmák ábrázolásával kísérleteznek.
A színpadon négy táncos és a Bálványos Társulat takarásban játszó remek zenészei. Károlyi Balázs terében még négy mozgatható, hófehér paraván, és az egyik távoli sarokban különös építmény, ami egyszerre imazsámoly, harangtorony és kilátó. Van narrátorunk is: Hargitai Ákos érthetetlen halandzsanyelven kommentál, ez egyszerre szellemes és csörtető. Ellenpontozza a három valóban csak táncoló szereplő nyomasztó és magasztos jelenlétét. Ők hárman: Berger, Ladjánszki és Szabó bábszerű figurák, egymás bizarr másolatai. Azonos színűre festett, tépett, parókásított a hajuk, s ez egyformán kőszerűre vakolt, szemöldök, ajkak, tónus és szempilla nélküli merev arcot keretez. Míg Hargitai grimaszol, hadonászik, showmanként illegeti magát, néma társai, mint egy toronyóra rugóra járó faragványai. Mozdulatsoraik a merevség és hajlékonyság határán: testüknek nincs története, gesztusaik azonban asszociatívak. A bizarr és ijesztő történetet az olykor emberimitációként mozduló alakok puszta jelenléte hivatott ábrázolni: egyformáknak mutatkoznak, ugyanazt hordozó három test egyetlen személyiségből alkotott triptichonjának. A történet bűnös erotikáját klimti eszközökkel ábrázolják: a szexuális töltetű pillanatok mentesek mindenfajta erotikától.
A táncosok hófehér maszkot húznak az arcukra, amely maga is csak maszk: az álarcot később testük szokatlan helyeire rögzítve bonyolódnak egymásba. Mintha az arc bárhol viselhető lenne: bárkiből bármi lehet, ha ellene tud tenni az eleve elrendeltetettnek – sugallja Szondi Lipót sorstudománya. A lélektan magyar óriásával A kiválasztott írása idején már levelezésben álló Mann regényében a makacs fátum előli menekvés, a megszabadulás drámaian felemelő történetét olvashatjuk. A táncmű e roppant üzenetet csak leheletnyire érzékelteti, óvatosan játszik vele, tartózkodó képekben sejteti. Szabó Réka rendezése érzékeny munka, önmagának adott hatalmas kihívás elgondolkodtató gyümölcse. Az összecsukott paravánok közt kihunyó fényben eltűnő táncosok azonban csak egy apró, kimunkált illusztráció alakjai.
A kiválasztott
Díszlet: Károlyi Balázs
Jelmez: Pillangó
Fény: Németh Richárd
Zene: Bálványos Judit, Jávorka Ádám, Varga Zsolt, Vincze Zsuzsanna
Rendező: Szabó Réka
Koreográfia és előadók: Berger Gyula, Hargitai Ákos, Ladjánszki Márta, Szabó Réka
