Testközeli színház

A MU testközeli színház, a Petőfi Csarnoknál is testközelibb – ahol a Porcelánbölcsőt először bemutatták. Itt, a MU-ban az emberi bőr fénye, az izomrostok, a csapzott, nedves  hajtincsek, a szem apróbb rezdülései is jól látszanak. A falak semlegesek, sötétek, és szorongatóan kicsiny a tér, az ember valahogy nagyobb lesz köztük. Az egyfelvonásos tehát itt, ezek között a falak között, ahol a visszajáró néző egyébként is az „alternatívákhoz” szokott, nemcsak klasszikusabbnak tűnt, mint azelőtt, de romantikusabbnak is. A keményebb kortárs stílusokhoz képest Egerházi nyelve csupa lekerekítés és kímélet, a testeket és szépségüket száz százalékig tiszteletben tartja. Ami pedig a romantikát illeti: Egerházinál még a férfiúi indulat is fennkölt és esztétikus, a nemek érintkezése csupa sóvárgás, valahol az álom szintjén lebeg, és az arckifejezések is ezeket a hatásokat húzzák alá.
Az Out off, az új Egerházi darab viszont kimondottan illik a helyszín légkörébe, mert keményebb, merészebb, pimaszabb, mint az előző. Nyilván nem kizárólag azért, mert ide készült, hanem mert – többek között – az alkotó két médiuma ezt lehetővé tette. Venekei Marianna hosszú évek óta előadója Egerházi darabjainak. A táncosnő mindig is szívesen kirándult az újfajta produkciókba. Anyaszínháza repertoárján is azokban a darabokban kelt feltűnést, melyekhez szenvedély, lendület, erős karakter szükségeltetik. Partnere, Lukács András is „úttörő”, mert balett intézeti  diplomájával kiutazott Angliába tovább tanulni, s olyannyira a kortárs irányzatok hatása alá került, hogy azóta itthon ahol és amikor csak lehet, megpróbál ezen a területen is megnyilvánulni, akár még koreográfusként is.
Egerházi kettősének sztorija is van, bár első szinten a látványa hat. Zöldes fénykarikában összegömbölyödve, felismerhetetlen külsejű, nemű, korú testcsomó a színpad egyetlen indító látványa. A háttérben a homályban  egy háromszög-elem fekszik, hosszabbik oldalán, az előtérben pedig felülről egy óriási ceruza lóg be. Egerházi szereti a felülről a szín fölé függesztett díszletelemeket: a Porcelánbölcsőben megannyi piros alma, a tavaszi, Új Színház-beli Beszélő testek című koreográfiájában nonfiguratív jel, most pedig ez a ceruza ereszkedik a szín fölé. E díszletnek tulajdoníthatunk jelentést – talán a meseírás eszköze –, vagy tekinthetjük pusztán hangulati elemnek.
A testgomolyag megmozdul. Kis sortban és bő ingben Venekei Marianna kezd kimozdulni a fénykörből. Inge remek találmány – akár egy Alwin Nikolais-ötlet –, afféle gumiruha, melyet mozgás közben így-úgy lehet nyújtogatni, ki-bebújni belőle. Hirtelen megjelenik egy figura (készakarva nem írom, hogy férfi, ahogyan Venekeiről sem, hogy nő, mert az alakok szinte semlegesek), s elcseni a levetett inget. Bujócska-fogócska kezdődik a háromszög paraván előtt, fölött, mögött, leleményesen kihasználva a díszletelem vonalait. Végül az ing visszakerül a meztelen – ám a karokkal végig eltakart – felsőtestre, s folytatódik vele a játék.  Venekeinek végül sikerül a díszletelemet két ékalakká széttolnia, s a köztük támadt sikátorba bevág a fény, így virtuóz, fékevesztett szólójának  a végére visszakerül a kis fénykarika közepére kupacnak, ahogyan a darab indult.
Tapsolni kezdünk, ám ekkor beront a színpadra két „díszítő”, s tempósan elkezd „bontani”. A néző felháborodna, micsoda modortalanság, meg sem várni a tapsrend végét! ... ,de aztán rájön: a dolog szándékos. Két feltételezésem van: a sztori szerint a művésznő elaludt a színpadon, s vad, furcsa álmából a díszletbontás ébreszti fel. Vagy: a hétköznapok beleszólnak álmainkba.
Az álom képei remek ürügyet szolgáltatnak a különleges világításra. Kovács Gerzson Péter fényei néhol egyenrangú, aktív szereplőkké lépnek elő. Egerházi mindig igényes a zeneválasztásnál. Bartók Béla partitúráját most is gonddal, muzikálisan alkalmazza. Az abszolút főszereplő azonban Venekei Marianna dinamikája, belső tüze, kivételesen szép vonalvezetése, ami Egerházit is megihlette, így új koreográfiáját eddigi darabjainál markánsabb dinamika, és meglepő ötletek jellemzik.
A bemutató közönsége – alternatív előadásokhoz gyülekező nézők csoportja – mérsékelt lelkesedéssel fogadta a darabokat. Hiányoztak az ismerősök, az operai kollegák. Márpedig a MU-ban akkor a legnagyobb a siker, ha az előadóknak széles a „magán”-közönség bázisa: a tanítás, a műhelymunka, a közös munkák  révén. Talán nem is olyan sok idő kérdése, hogy szűnjön a szakadék a táncos szekértáborok között, hogy egyre természetesebb legyen az átjárhatóság, s az olyan táncos, aki a kortárs és a klasszikus nyelveken egyaránt magas színvonalon „beszél”.




Egerházi Attila: Out off

Zene: Bartók Béla
Jelmez: Kövessy Angéla
Koreográfus: Egerházi Attila
Előadják: Venekei Mariann, Lukács András
Helyszín: MU Színház

08. 08. 4. | Nyomtatás |